M A Ł G O R Z A T A   S Z Y M A N K I E W I C Z  

X  

M Á R T O N   N E M E S

 

F A L L I N G   O U T   T H E   R H Y T H M

2 0 1 9 .   0 9 .   0 5   –   1 0 .   1 3 .

 

A Deák Erika Galéria évadnyitó kiállítása a BWA Warsawa Galériával közös kollaborációban valósul meg, ahol Nemes Márton és Małgorzata Szymankiewicz legújabb munkái kerülnek bemutatásra.

Az alkotók ebben a sorozatukban zenei fogalmakkal, stílusokkal (hang, ritmus, techno, rave) és az ezeket a fogalmakat kísérő kortárs társadalmi jelenségekkel (escapeizmus, tribalizmus, társadalmi elidegenedés) operálnak és az absztrakt festészet nyelvére adaptálnak.

Małgorzata Szymankiewicz (1980, Poznan) az egyik legtehetségesebb újgenerációs kortárs lengyel festőművész. Művészetében a lengyel és a nemzetközi absztrakt festészeti hagyományokat egyszerre alkalmazza. S míg térben is kiterjesztett munkásságában a modernizmus esztétikájára és formális kérdésekre koncentrál, legújabb művei létrehozásakor olyan kérdések is foglalkoztatják, mint a barokk applicatio senssum (az érzékek bevonása) alapelve, a dinamika, a mozgás illúziója, vagy a plaszticitás megjelenése a festészetben.

Malgorzata ritmusa a konvenciókból, a tipikus emberi cselekvések és gondolkodásmódok repetíciójából való kilépést (escaping) példázza, míg a plaszticitást a ritmus megtörésére használja. A plszticitás ugyanis ugyanúgy jelentheti a forma létrehozását és változását, mint annak destrukcióját, így olyan kiszámíthatatlan eseményt is jelölhet, amely például megtöri a ritmikus mozgást.

Nemes Márton (1986, Székesfehérvár) Londonban élő képzőművész. Munkamódszerét nem lehet hagyományos festészeti fogalomkészletekkel bemutatni. Folyamatos technikai kísérletezésével, a műfaji határok feszegetésével az absztrakt festészetről alkotott nézeteinkhez szolgál új adalékokkal, de térbe kiterjeszkedő művészete már szobrászati fogalmakkal is leírható. Központi elvont tartalmi elemként mindig jelen voltak műveiben a városi épített környezet anomáliái, vagy olyan a városi környezethez szorosan kapcsolható szubkulturális jelenségek alkotóelemei, mint például az elektronikus zenei kultúra és az azt kísérő stilisztikai jegyek. Ezek elsősorban manipulált ismétlődő struktúrákban, mintákban, vadabb absztrakt-expresszív részletekben és merevebb rendszerek egymás mellé helyezésében öltnek testet egy-egy művön belül.

A Falling out the rhythm egyszerre jelöli tehát az alkotói folyamat mindig kísérletező, határokat feszegető magatartását, jelölheti a felhasznált anyagok sokféleségének diszharmónikus egységét, de visszautalhat a mindennapi élet repetitív ismétlődésének elkerülésére tett erőfeszítésekre, a kollokvialitástól való elmozdulás igényére az imaginatív képességek kibővítése felé.

A kiállítás a BWA Warsawa Gallery együttműködésében valósult meg

Támogatók:
Polish Institute Budapest
Adam Mickiewicz Institute